Ha a kollégák közös irodában dolgoznak, informális jelekből is látják, mi történik. Elosztott csapatban ezek a jelzések hiányosak. Csábító őket online állapotjelzőkkel, tevékenységszámlálókkal vagy gyakori egyeztetésekkel pótolni. A látható elfoglaltság azonban nem azonos a megbízható munkával.

Hasznosabb alapot jelent néhány kis megállapodás: ki mit birtokol, hogyan tudja meg a csapat, ha valami megváltozott, mikor ésszerű a válasz, és hol lehet segítséget kérni. Ezek a megállapodások csökkentik a találgatást anélkül, hogy bárkinek a munkanapját nyilvános előadássá kellene alakítania.

Egyezzenek meg a válaszkészségről, mielőtt tesztelnék

Az emberek eltérő feltevésekkel közelítenek egy csevegőüzenethez. Az egyik megszakításnak tekinti, amely azonnali választ igényel; a másik a következő szünetére szóló emlékeztetőnek. Egyikük sem tudja megbízhatóan kikövetkeztetni a másik elvárását csupán az eszközből.

Írják le, mely csatornák szolgálják a rutinmunkát, és melyek a valódi sürgősségre vannak fenntartva. A válaszelvárásokat a munkaidőszakokhoz igazítsák, és ne feltételezzék, hogy minden eltelt óra rendelkezésre áll. Vegyék figyelembe a részmunkaidőt, a szabadságokat, az ünnepnapokat és a koncentrált munkaidőt. A bejelentett vészhelyzeti útvonalnak legyen felelős gazdája, és ne azon múljon, hogy mindenki mindent ellenőriz.

Egy rövid munkamegállapodás

Rutinkérdések: Használják a projekt szálat, és egy teljes helyi munkanapot hagyjanak a válaszra.

Akadályozott munka: Nevezzék meg a hiányzó bemenetet, annak hatását és a legkésőbbi hasznos döntési pontot. Jelöljék meg a megállapodott felelőst és a helyettesét.

Munkaidőn kívül: Válaszra nem számítanak, hacsak valaki nincs kifejezetten megállapodott incidens-ügyeleti feladatra beosztva.

Változások: Térjenek vissza a megállapodáshoz, ha változik a létszám, a munkavégzés helye vagy a felelősségi kör.

Olyan kicsi vállalásokat tegyenek, amelyeket ellenőrizni lehet

A „hamarosan befejezem a projektet” típusú kijelentésre nehéz támaszkodni, mert elrejti a terjedelmet, az időzítést és a bizonytalanságot. Egy kisebb vállalás megnevezhetné a felülvizsgálatra kész vázlatot, annak elfogadási feltételeit és a még megoldatlan függőségeket. A cél nem a bizonytalanság megszüntetése, hanem az, hogy a bizonytalanság megbeszélhetővé váljon.

Kövessék nyomon a valódi eredményeket és a felé vezető haladást. Ne tekintsék a billentyűleütéseket, a kamerahasználatot vagy a csevegés mennyiségét a hozzájárulás helyettesítőinek. Némely hasznos munka csendes, és némely látható tevékenység kevés értéket teremt. Azt kérdezzék, hogy használhatják-e a kollégák az eredményt, nem azt, hogy az alkotó elfoglaltnak látszott-e.

Jutalmazzák a korai jelzést, ne a késői hősiességet

Az a csapat, amely dicséri az utolsó pillanatos megmentéseket, de bünteti a korai aggodalmat, megtanítja az embereket a kockázat elrejtésére. Legyen természetes azt mondani, hogy egy becslés megváltozott, egy függőség tisztázatlan, vagy a jelenlegi terhelés nem fenntartható.

Egy hasznos akadályjelzés megnevezi a helyzetet, azt, hogy mit próbáltak már ki, a valószínű hatást és a szükséges segítséget. A vezető első válaszának a megértésre és a következő lépés meghatározására kell irányulnia, nem arra, hogy a személy miért nem jósolt meg korábban mindent.

A megbízhatósághoz az is hozzátartozik, hogy szólunk valakinek, ha már nem támaszkodhat az eredeti tervre.

Kapcsolatok kényszerített bensőség nélkül

A munka könnyebbé válik, ha a kollégák szégyen nélkül tehetnek fel egyszerű kérdéseket. Teremtsenek helyet a bemutatkozásoknak, a páros munkának és az alkalmankénti beszélgetéseknek, amelyeket nem kizárólag a státuszjelentés vezérel. Kínáljanak különböző részvételi módokat, ahelyett hogy feltételeznék, hogy mindenki ugyanazt a társas formát kedveli.

A távoli kollégáknak nem kell otthonukat, családjukat vagy magánéletüket megmutatniuk ahhoz, hogy bizonyítsák elköteleződésüket. A kamera nélküli részvétel, a gondos időbeosztás és a személyes határok tiszteletben tartása összefér a meleg, szakmai kapcsolatokkal. Kérdezzék meg, mi segíti a másik együttműködését, és ne követeljenek magyarázatot minden preferenciára.

Kollégák természetes fényű munkaterületen, projektjegyzetek fölött laza beszélgetésben
Az emberi kapcsolat lehet szándékos anélkül, hogy újabb elérhetőségi követelménnyé váljon.

Különbözőségek értelmezése kíváncsisággal

A rövid üzenet az egyik olvasónak hatékonynak, a másiknak tapintatlannak tűnhet. A csend származhat koncentrációból, bizonytalanságból, nyelvi feldolgozásból vagy egyetértés hiányából. Kerülje, hogy egy kommunikációs stílusból a jellemre következtessen, vagy hogy a nemzetiséget kényelmes kiskapuként használja egy személy megértéséhez.

Ha egy üzenet rosszul üt, kérdezzen rá a szándékra, és írja le a hatást. A munkáról és a konkrét interakcióról beszéljen, ne tulajdonítson indítékokat. Érzékeny visszajelzés esetén fontolja meg a négyszemközti beszélgetést, és egyezzenek meg az írásos utókövetésben, hogy egyikük se csak az emlékezetére hagyatkozzon.

Gondoskodjon róla, hogy a tudás és az elismerés is eljusson másokhoz

A bizalom gyengül, ha a fontos döntések csak egy helyszín átfedő idősávjában születnek. Tegye közzé az eredményeket olyan helyen, amelyet az egész csapat elér. Adjon a távollévő kollégáknak megfelelő módot, hogy a visszafordíthatatlan lépés előtt jelezzék a figyelmen kívül hagyott kockázatokat, és tegye egyértelművé a döntésért felelős személy jogkörét.

Az elismerésnek időzónákon is át kell ívelnie. Nevezze meg azt, aki tisztázott egy függőséget, dokumentált egy folyamatot, vagy segített egy másik régiónak zökkenőmentesen elindulni. Ezek a hozzájárulások eltűnhetnek a végeredményt bemutató, látványosabb személy árnyékában.

Orvosolja közvetlenül a nem teljesített vállalást

Ha egy vállalást nem teljesítettek, mondja ki, mi történt, ismerje el a hatását, és ajánljon hihető helyreállítási tervet. Kerülje az olyan ígéreteket, amelyek fenntarthatatlan túlórától függenek. Ezután vizsgálja meg, hogy az ok a homályos hatókör, a hiányzó kapacitás, egy rejtett függőség vagy olyan viselkedés volt-e, amely közvetlen visszajelzést igényel.

  • A munkaidő és a válaszadási elvárások ismertek.
  • A vállalásoknak vannak felelőseik, és használható elfogadási kritériumaik.
  • A kockázat jelzése segítséghez és priorizáláshoz vezet.
  • A döntések az élő beszélgetéseken kívül is elérhetők maradnak.
  • Az emberek megfigyelés vagy kényszerített személyes adatközlés nélkül is hozzájárulhatnak.

A bizalmat nem egyetlen csapatgyakorlat teremti meg. Hétköznapi interakciók során újul meg, amikor a csapat vállalást tesz, észreveszi a változást, és világossággal és gondoskodással reagál.